Hírek

78 éves lett a rendező, akinek Joe Pescit és a legjobb gengszterfilmeket köszönhetjük


Ma, azaz kedden ünnepli 78. születésnapját a legendás, Oscar-díjas direktor, Martin Scorsese, mi pedig ezen felbuzdulva felidézzük a mester pályafutását, és persze legfontosabb műveit is. PORTRÉ.


Az olasz-amerikai Scorsese New York Queens kerületében született, 1942. november 17-én, munkás családban. Gyerekkori asztmája miatt nem játszhatott a környélbeli gyerekekkel, így sok időt töltött a moziban – így lett szerelmes a filmszakmába. A New York-i egyetemen diplomázott, előbb angol, majd filmes szakon, és még a papír megszerzése előtt, 1963-ban leforgatta első rövidfilmjét is. Az első egész estés nagyjátékfilmre sem kellett sokat várni: 1967-ben rendezte meg a Ki kopog az ajtómon című alkotást, melyben az a Harvey Keitel volt a főszereplő, akivel a későbbiekben még számtalanszor dolgozott együtt.

A ’70-es években Hollywoodba ment, ahol először vágóként dolgozott, majd megrendezte az Aljas utcákat (1973), amely meghozta számára az áttörést. A műben – Keitel mellett – feltűnt egy akkor még csak ifjú tehetségként számon tartott színész, egy bizonyos Robert De Niro is, akivel Scorsese a későbbiekben egyik leggyümölcsözőbb filmes kapcsolatát alakította ki. Mindjárt 1976-ban elkészítették a Taxisofőrt, amiért De Niro már Oscar-jelölést is kapott, a film pedig elnyerte Cannes-ban az Arany Pálmát.

1980-ban aztán jött a Jake La Motta életéről szóló Dühöngő bika, amiért De Niro máig egyetlen főszereplői aranyszobrocskáját kapta, ahogy díjazták Scorsese állandó vágóját, Telma Schoonmakert is. A sportolóról készült filmben már nem első alkalommal tölt fel Joe Pesci, aki – mint LaMotta testvére – ezúttal is rendkívülit alakított. A Krisztus utolsó megkísértése is nagy sikert aratott, és az csak ez alá dolgozott, hogy a katolikus egyház betiltotta hívei körében.

1990-ben aztán érkezett a minden idők egyik legjobb gengszterfilmjeként elkönyvelt Nagymenők, amiért Joe Pesci – mint legjobb mellékszereplő – Oscart kapott, Scorsese pedig megszámlálhatatlan mennyiségű elismerést. 1995-ben a Casino is hasonló fogadtatásban részesült, igaz, szakmai díjazásban már nem részesült. A 2002-es New York bandái 10 Oscar-jelölést kapott, de egyet sem váltott díjra, és a mester a 2004-es Aviátorért sem kapta meg a legjobb rendezőnek járó szobrot, de egy évvel később, A tégláért már igen (az a film egyébként összesen négy Oscart kapott).

A tégla után a Viharszigetben (2010) és A Wall Street farkasában (2013) is remekül működött együtt Leonardo DiCaprióval, és jelölést ugyan utóbbiért kapott, a díj végül másé lett. Máig utolsó nagy dobása a 2019-es Az ír volt, melyben összeszedte a régi szereplőgárdát, Robert De Nirót, Joe Pescit és Harvey Keitelt, és pályafutása során először készített filmet Al Pacinóval. A film ugyan sok nominálást hozott (többek között Pescit és Pacinót is jelölték a legjobb mellékszereplőnek), de díjesőt finoman szólva sem, és a közönség is vegyes fogadtatásban részesítette, a kritikusok viszont imádták.

Szó sincs még a direktor visszavonulásáról, akinek jelenleg is van folyamatban lévő közös projektje (Killers of the Flower Moon), méghozzá DiCaprióval és De Niróval, a két színészóriással, akikkel legtöbbet filmezett együtt irigylésre méltó karrierje során. Mi mással is zárhatnánk ezeket a sorokat, minthogy jó egészséget, sok nagyszerű filmet, és persze nagyon Boldog Születésnapot kívánunk neki!

Filmjei fordított időrendben:


Az ír (The Irishman, 2019)

Némaság (Silence, 2016)

A Wall Street farkasa (Wolf of the Wall Street, 2013)

A leleményes Hugo (Hugo, 2011)

Viharsziget (Shutter Island, 2010)

Shine a Light (2008)

A tégla (The Departed, 2006)

No Direction Home: Bob Dylan – A Martin Scorsese Picture (2005)

Aviátor (The Aviator, 2004)

New York bandái (Gangs of New York, 2002)

A holtak útja (Bringing Out the Dead, 1999)

My Voyage to Italy (1999)

Kundun (1997)

Casino (1995)

Az ártatlanság kora (The Age of Innocence, 1993)

A rettegés foka (Cape Fear, 1991)

Nagymenők (Goodfellas, 1990)

Krisztus utolsó megkísértése (The Last Temptation of Christ, 1988)

A pénz színe (The Color of Money, 1986)

Lidérces órák (After Hours, 1985)

A komédia királya (The King of Comedy, 1983)

Dühöngő bika (Raging Bull, 1980)

New York, New York (1977)

Taxisofőr (Taxi Driver, 1976)

Alice már nem lakik itt (Alice Doesn't Live Here Anymore, 1974)

Aljas utcák (Mean Streets, 1973)

Boxcar Bertha (1972)

Ki kopog az ajtómon (Who's That Knocking at My Door, 1967)



POLGÁR GÁSPÁR