Hírek

Ez nem volt túl édes, kislányom – KRITIKA


A minap érkezett streamingre egy Jason Momoa főszereplésével készült akciófilm, az Édes kislányom (Sweet Girl), ami az előzetese alapján sem ígért túl sokat, de még a saját maga által felállított lécet sem igazán tudta megugrani. KRITIKA.



A Netflix előszeretettel készít saját akciófilmeket is (pontosabban veszi meg annak jogait, vagy adja hozzá a pénzt), amelyekből van jobb, van rosszabb is. Előbbi kategóriába esik például a Tyler Rake: A kimenekítés (Extraction), míg utóbbira a Six Underground – Hatan az alvilágból című alkotást tudnánk mondani. Éppen ezért kissé lutrinak tűnt, mit várhatunk az Aquaman sztárjának új darabjától, de bizakodva ültünk le megnézni az Édes kislányomat is.

A történet botegyszerű. A családját imádó apuka, Ray Cooper (Momoa) a belét is kidolgozza, és még jelzálogot is felvesz, hogy fizetni tudja rákos felesége gyógykezelését. Azonban a pénzéhes gyógyszercég visszahívja a piacról a nőt megmenteni képes terméket, ezért az anyuka, Amanda (Adria Arjona) nem sokkal később meghal. Ezután főhősünk magára marad lányával, Rachellel (Isabela Merced), ám amikor egy napon egy újságíró felhívja őt, hogy leleplezné a gonosz gyógyszerlobbit, szépen felgyorsulnak az események.

Bár ezután időben történik egy relatíve nagyobb ugrás, amíg Rachel betölti a 18-at, mi ezen a ponton kapcsolódunk be újra, amikor is Ray már azt tervezi, hogyan vegyen revánsot az általa elsődlegesen bűnbaknak kikiáltott vállalati igazgatón, Simon Keeley-n (Justin Bartha), és tulajdonképpen mindenkin, aki közreműködött abban, hogy a szeretett Amanda elhunyt. Elindul hát a bosszúhadjárat, ami közben a Rachellel való menekülés is, hiszen egyrészt a rendőrök is a két főszereplő nyomába erednek, másrészt pedig egy ismeretlen megbízó által küldött bérgyilkos is el akarja tenni láb alól azt, aki az ő ügyfelét veszélyezteti.

Ezekkel eddig különösebben nagy gond nem is lenne, egy szokásos, B-kategóriás akciófilm minden eleme megvan, ám a rendező, Brian Andrew Mendoza azon felül, hogy a 2000-es évek minden ilyen jellegű művében ellőtt összeesküvés-elmélet-klisét használ, beletett egy olyan csavart is, ami komolytalanná teszi az egészet. Logikailag nehéz lenne benne buktatót találni, erre a készítők minden bizonnyal nagyon figyeltek, ám így is nehéz elhinni, hogy tényleg azt látjuk, amit.

Ami a színészi munkát illeti, eléggé látszik, hogy Momoa nem érezte nagyon magáénak ezt a filmet, mert szembetűnően nem tette bele mindenét, Merced kifejezetten ügyes, ám a már említett csavar talán rajta is kifogott, a bérgyilkos bőrében Manual Garcia-Rulfo egész jó, és őt sokat is látjuk, a többiek nem szerepelnek annyit, hogy érdemes legyen őket említeni. A képi világ, amiért Barry Ackroyd felelt, néha indokolatlan közelítésekkel operál, és egyébként sem alkot maradandót, a verekedős jeleneteknél sem – bár ebben Matt Chesse vágónak is biztosan volt szerepe.

Összességében az Édes kislányom legfőbb bűne az, hogy valami nagyon egyedit akart csinálni a százszor lerágott csontos alapsztoriból (a kisember egyszemélyes bosszúhadjárata a korrupció és hatalom ellen), és ezért túlgondolta magát, de hozzátennénk azt is, hogy ha maradt volna az akciófilmes kaptafánál, akkor sem a jobbak közé sorolnánk. Persze, a streaming olyan a mozival szemben, mint az online újságírás a nyomtatottal szemben: mindennek van hely, de azért ennél jobb limonádét is tudnánk ajánlani vacsora utánra.


ÉRTÉKELÉS: 5/10



POLGÁR GÁSPÁR