Hírek

Minket szétcincáltak a kutya karmai – KRITIKA


Még tavaly év végén érkezett meg A kutya karmai közt (The Power of the Dog), amely azóta három jelentős kategóriában is révbe ért a Golden Globe-on, és kapott egy tucat Oscar-jelölést is. Mi is megnéztük ezt a cowboy-köntösbe öltöztetett drámát. KRITIKA.


A poros Montanában járunk, 1925-ben, méghozzá a Burbank fivérek farmján. Itt ismerkedünk meg a szinte mindenhez értő, a dolgokat teljes kontroll alatt tartó, régivágású Phillel (Benedict Cumberbatch), illetve öccsével, a nem túl határozott, tesze-tosza George-dzsal (Jesse Plimons). Előbbi maga a megtestesült múlt, a klasszikus férfias tulajdonságok megtestesítője, aki régi mentoráról, Bronco Henryről szóló történetekkel szórakoztatja a farmon dolgozó, rá ugyanilyen mentorként tekintő ifjakat. Ezzel szemben George látszólag már unja ezeket, ő autót vezet, és a gazdálkodáshoz sem ért, ezért nem is keresne benne boldogságot.

Tenné viszont ezt egy nő oldalán, és meg is találja azt Rose (Kirsten Dunst) személyében, aki a ranchra költözik nem túl maszkulin fiával (Kodi Smit-McPhee), ez pedig tovább fokozza a két testvér között eddig csak tapintható, ezek után kézzel fogható feszültséget. Phil persze nem akar belenyugodni a helyzetbe, és nem igazán megmagyarázott féltékenységétől vezérelve folyamatosan megnehezíti sógornője mindennapjait, mígnem Rose fia lesz a céltábla. A történet idáig tudja folyamatosan fenntartani a figyelmet, ezután viszont néha nem értjük, hogy mi maradtunk le valamiről, vagy a vélt cselekmény a filmben talán nem is volt benne.

Merthogy a sok-sok év után visszatérő Jane Campion rendező fejezetekre osztott sztorijában innentől kezdve előfordul, hogy elveszünk. Phil és Rose fiának kapcsolata kerül fókuszba, amelyben mindkét fél személyiségváltozáson megy keresztül, de kettejük párbeszédei néha kidolgozatlanok, az említett változás motivációja pedig Cumberbatch zseniális játéka ellenére is motiváció nélküli. Persze az ő karakteréről legalább azt megtudjuk, hogy a macsós külcsín csak a belső szorongások eltakarására szolgál, és ennek adagolásával például remekül élt a direktor.

Viszont az, hogy ezzel az infóval később csak érintőlegesen kezd valamit, illetve az, hogy milyen, az akkori kor szellemét ismerve mindenképpen meglepő befejezésig viszi a történetet, semmiképp sem emeli ezt az alkotást a legnagyobbak közé. Ezen nem javít a gyönyörű fényképezés, a remek aléfestőzene és a már részben említett, de nem csak Cumberbatch részéről kimagasló színészi játék sem. Persze, tudjuk, ez az Akadémiát nem különösebben hatja meg, ahogy fent írtuk, A kutya karmai közt szám szerint 12 nevezést zsebelt be (film, rendező, adaptált szkript, színész, férfi mellék x2, női mellék, zene, operatőr, vágó, hang, díszlet), ami a legtöbb idén, és amik közül párat jó eséllyel díjra vált majd.

Összességében egyáltalán nem beszélhetünk rossz alkotásról, egy estés merengést mindenképpen megér, viszont a bő kétórás, manapság hosszúnak nem nevezhető játékidő ellenére is egy vontatott, néha összefüggéstelen, indokolatlan jelenetekkel tarkított drámáról beszélünk, melynek mondanivalója is megkérdőjelezhető, és amelyet a közönség nem fog a felejthetetlen művek között emlegetni.

ÉRTÉKELÉS: 6,5/10


POLGÁR GÁSPÁR